Kihívásokat akartam. Hajlongani a pálmafák alatt.
Kinyújtózva és megnyúzva lenni. Tessék, ne mondja senki, hogyha kéretik akkor nem adatik.
Bringázz Valenciában! Igazi sokkterápia. Olyan bevállalós
fajta. Élvezd!
Vagy tulajdonképpen már nem tudom mi van. A zen biciklizés művészete talán. Robert Pirsig nyilván beájulna. Egy bringás, aki zen motorosnak képzeli magát- muhaha. De miért is ne?!
Amikor minden keretet túllépve és elvesztve egyszer csak az ember elhagyja a józan észét az egyik saroknál és elkezd tekerni az érzései alapján, mert ekkor már vicc az egész. Mert már abszolút nem vagy ura a térképnek, a terepnek, mert nem oda jutsz ahova tervezel térképpel vagy tervezővel. Persze egy hét után már nem bánom ezt a cselt. Így csatangolva jutottam el a graffitis negyedbe, vagy találtam meg a tánciskolát.
Amikor minden keretet túllépve és elvesztve egyszer csak az ember elhagyja a józan észét az egyik saroknál és elkezd tekerni az érzései alapján, mert ekkor már vicc az egész. Mert már abszolút nem vagy ura a térképnek, a terepnek, mert nem oda jutsz ahova tervezel térképpel vagy tervezővel. Persze egy hét után már nem bánom ezt a cselt. Így csatangolva jutottam el a graffitis negyedbe, vagy találtam meg a tánciskolát.
Einstein ezt kb 100 évvel ezelőtt megmondta: „Az élet olyan, mint a biciklizés. Ahhoz, hogy egyensúlyban legyél, haladnod kell." Larry Page üzleti modellt épít rá. Mi, itt Valenciában már a gyakorlatban teszteljük. Éddig abszoltút életképes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése