Érkezés - Llegada

Valenciában vége van a nyárnak. Vége van a szezonnak. Német nyugdíjasok és spanyol üzletemberek várnak a csomagokra.  Nincs sietség úgyis siesta van. Bérlet nincs, jegy meg csak automatából. Feltöltős, nem eldobós. Ezt csak másnap tudom meg, amikor olcsóbb a jegy 1 euróval.

 

Turistafogadás van. Info pult ingyen van,  térképpel van. Útbaigazítás és mosoly, hello tourist feeling egyáltalán  nincs. Csak élvezd!

 

Valenciában nem sarkos az élet. Van egy kis utca erre, egy főútvonal arra, zsákutca és körforgalom, girbegurba büdi kis utakon kávézók, bárok, mindegyik élettel tele. Van  metro és jár a villamos is naná ellenőr is van. De hozzá városi bringa   és bicikli utak is. Amúgy aki bírja a strapát annak bejárható két lábbal is. Ha akarom leteszem ezt ide és  felveszem azt ott. Építs kapcsolatokat!

 

Átszállás bőrönddel nem problémás, legfeljebb  a bőrönd tartama maga. Már most világos, hogy abszolút felesleges dolgokat hoztunk magunkkal a 30 fokba. Mintha nem lett volna nyár otthon is! De egy 20 fokra lehűtött irodában hibernáltan élni a hétköznapokat nem ugyanaz, mint kiugrani belőle és elhúzni melegebb éghajlatra. Hát akkor tessék: 30 nap lehetőség. Sűríts bele mindent!

 

A ház zárva, kulcs sehol. Pincér mosolyog 2 sör rendel. Pihenjünk. Tapas van, házinéni van és kulcs is van. Lift nincs.  A tulajdonos barátnőjét éppen ebédjében zavarjuk 4 órakor, de kedves, érdeklődő és mesélő. Egy costa-ricai kolonia Valenciában. Hárman laknak egy farmon, 3 nő 6 kutya, virágos kert kis gyümölcsössel. Nem fiatalok, de barátok régóta, együtt élnek nyugdíjas korukra. Fenntartható élet nemcsak húszéveseknek. A gyerekek kirepültek vagy tán nem is mindegyiknek voltak. A lakáskiadásból meg bevételük van, hogy összerakják  és megosztják, amilyük van. Keressük a társaságot!

 

Ez egy kaland! Elhatároztam, hogy itt végre mosolyogni fogok. Terápiás jelleggel. Első nap még figyelmeztettem magam, de a nap végén magam is meglepődök azon,  hogy 10 emberből 10 visszamosolyog. Nem vette sem nő, sem férfi zaklatásnak, perverzónak, felhívásnak hanem "csak" visszamosolygott. Otthon robbanásig feszült arcok és testek között szemlesütve közlekedtem, hogyha egy kiszámíthatatlan mozdulat, hang érkezik mindjárt robbant a rendszer. Nem érted?!

Itt  mondják spanyolul, egyszer kétszer és harmadszor, egyre lassabban és mosolyogva, aztán  meg gesztusokkal és már  csendben mosolyogva sem motyogom, hogy nem értem, mert persze, hogy értem. Tökéletesen értem. Két mosoly közt a híd egy frissen sült churros. Édes  a networking.Szóval minden rendben van, ezekkel felszerelkezve indulunk el az  Almiserat 12-ből minden nap.