A téma az utcán hever
mondják. Ahogy egy jó reggeli is elkapható gyalogosként vagy
bringásként házi sütikből havonta egyszer , még ha mindezért az
élményért a szomszédba, a szomszédhoz kell menni.
Milliós közösségek élik zavartalan öröklétüket bezárva
saját falaik közé, szerte a világban. Spanyolország a teraszok, bárok, utcai
kvaterkák országa. Mást jelent itt a közösségi élet és étkezés, mint otthon. A
munka, már akinek van, csak-csak elindul reggel. Kávé a lenti El bar-ban vagy El cafe-ban. Aztán 9.30-tól
jön a tízórai szünet "El almuerzo", egy la cafeteria-ban kávéval, szendviccsel,
snack-kel, amibe már a bor és a sör is belefér. Kb. déltől már az 1-órától
kezdődő "La comida"-ra várunk, olyan 2-3 órás
ücsörgéssel. A siesta után már csak
pár óra, és ismét lehet sörözni, borozni a haverokkal valamelyik La taberna teraszán "La merienda. Este 9-től pedig "La cena" , vacsoracsata annak aki bírja. A valenciaiak elég jól
bírják.
A reggelizz,
mint egy király, Valenciában (sem) divatos fogalom manapság. Talán azért, mert
látható, amúgy is királyi módon csemegéznek minden napszakban. Hétvégén pedig
még lassabb az élet. Ilyenkor kitágul az idő és kibővül a család és még az
utcára is vonul néhány társaság, ha megszervezik, ha van miért. Például egy
hónapban egyszer biztos a gyalogosokkal is. Több helyszínen koccanhatnak,
aluljáróban, parkban, sétálókban vagy csak egy forgalmas kereszteződében akár.
Hasonlóan a budapesti bringás reggelihez, vagy a kicsit elhalkult
Szomszédünnephez, itt is elindult egy
kezdeményezés. 2008 novemberében szervezték meg az első nyílt
helyszínen a Reggeli gyalogosokkal eseményt és azóta minden
hónap 3. szombat délelőtt, a város más- más negyedeiben kiválasztott
helyszínen, közösségi téreken a szervezők reggelizni hívják barátaikat, az
arra járókat, a környéken lakókat.
A Desayuno con Viandantes, Reggeli gyalogosokkal, szervezői adják a
teret, a székeket, az asztalokat, a pakolást és aktiválják a szociális médiát.
A vendégek pedig hozzák a formájukat: házi sütikkel, üdítőkkel, gyümölccsel és
kávéval felpakolva.Együtt veszik birokba a területet az érdeklődőkkel és
odacsapódó kíváncsiskodókkal együtt.
Aktivisták helyett
artivisták lepik el az utcákat a konyhatündérrel, a grafikussal, az újságíróval,
az álmodozóval, a bringással, a visszavonult nyugdíjassal, a mozgássérülttel és
a hiperaktívval együtt. 
Az
artivisták célja, hogy a valencia-i közterekre fordítsák a helyi lakosok
figyelmet, hogy ne csak parkolásra, rohanásra, telefonálásra használják azt,
hanem álljanak meg beszélgetni a mindennapokról és arról, hogy
hogyan változik a világ körülöttük.
A szervezők fontosnak
tartják, hogy pozitív javaslatokat ismerjenek meg az ottlakók
egymásról és egymástól, és ne más mondja ki helyettük az ötleteiket.
A
szervezők csupán mediátorként segítik a helyi közösségeket abban, hogy új és újra
gondolt rituálékat vigyenek ki az utcára és az ottlakókkal együtt építsenek ki
helyi hagyományokat a régiekre alapozva vagy éppen újraértelmezve azokat.
Ha az állami
szervezetek politikai, kulturális értékek közvetítésére einstandolják a
nyilvánosságot, akkor miért ne lehetne saját művészeti, gasztronómiai célokra
és önkifejezésre felhasználni a tereket? Miért ne lehetne meghívni a
szomszéd utcából azt, aki most költözött be vagy éppen már 20 éve lakik a
környéken? 
Ismerjük meg egymást,
üljünk le egy asztalhoz a szomszéd kerületből, országból érkezőkkel. Az étel,
mint identitáskifejező szimbólum segít az ismerkedésben. „Ezt hogy csináltad,”,
„én nem teszek bele ezt vagy azt”, és már el is kezdődik az e-mail csere. Úgy
tartják, hogy a gasztokalandorság és az előadóművészek szimbiózisa fizikai
és szellemi táplálék is egyben. Olyan érték, családi élmény- ami új
rajongókkal és jó vibrálással tölti meg a téret.
Egy falat ebből, egy falat abból. És mosolyogsz! Egy falat Valencia- élvezd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése