Indulás-La Salida

Ha van érkezési oldal , akkor van indulási is.

Ha az ember egyszer megérkezik  egy idegen országba, ismeretlen városba,  nem megfelelő ruhatárral, nem megfelelő nyelvtudással, kimondottan bátortábor feeling. S mert azért vannak a jóbarátok…  szépen  lassan minden kaland lesz, egy tematikus, történetekkel teli kalandpark... G.B Shaw  azt mondta, hogy  “Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat.” Hiszem én is és pontosan ezért igyekszünk a kalandparkot lassan, de biztosan benépesíteni.  

 
 

Az utcák, a parkok, a strand és a kedvenc hely is arcokkal lesz teli. Ismerős a helyi zöldséges, a sarki cukrász,  az emigráns pilates tanár.  Más lesz  a mosolyuk, más a köszöntésük egy hónap után, más  a búcsúzkodás  során.   Valencia   Földközi tenger partján fekszik. A Földközi tenger utak összessége: nagy a jövés menés. Átutazókkal  teli.

Négyen jöttünk, négy hétre, négy szobába. Kilátásokkal vagy anélkül. Mindannyian többek lettünk, és így többed magunkkal megyünk tovább. Connecting people.  Együtt éltünk Almiseratban,  ahol  egy volt a postai címünk , egy  a wifi kódunk. Mit viszel magaddal? Túlsúlyos vagy?  Azt mondják, ahol becsukódik egy ajtó máshol kinyílik egy ablak. Mi jön veled, ami a következő ablakon át befér?   Minden utazás egy másik utazást rejt magában. Az elágazás, amelynél kettéválik az út,  az elfelejtett irány. 

Hát tessék : Valencia nem Párizs, nem New York vagy Hong-Kong. Valenciáról nem írtak regényt, musicelt, nem lett kalandfilm helyszín-pedig lehetne. Minden adottsága megvan hozzá. Büszekség, széptevés, csalárdság, korrupció. Mégsem szorongó. Nem.

Valencia kicsit  London, Sydney vagy Berlin akar lenni. Nem repülőgépről nézhető város, hanem brandesített, élhető város akar lenni. Mert az élhető városoké a jövő.  Az utcán reggeliző városoké, a parkokban sportoló városoké, az öregedő, de tovaguruló városoké. Olyan városoké , amelyik mernek nagy levegőt venni és magukhoz engedni a fiatalokat, akiket azért nem is enged el. Erasmus –szal vagy fapadossal mindegy is neki, de maradjanak, jó  közel. Így halad a korral. Felnőtt fejjel  up-startkodó, vintage üzletekeben viruló, önálló vállalkozókban,  hipszterkedő focirajongókkal. A Cafe del Mare és a pocakos pincér-Dj-k ideje lejárt.

Valenciában minden benne van. Homok, pálmafák, tenger. Édes, rothadó kálvária. Citromos vakációs szertartások hisztikkel, amikor el kell hagyni a vizet a földért.  Amikor ki kell szállni a habokról a földre  és újra kelletlenül nehéznek kell lenni. Hiába már a só és a száraz bőr. Egyszer hazaérünk beállunk a zuhany alá, fénylőn puha bőrrel és engedelmes hajfürtökkel lépünk ki alóla., kirázzuk a homokot  a cipőből és tudjuk az igazságot ’Az óceánokon túl nincs arany város’. Felállunk és csomagolunk. 

Ha megkérdezik, honnét jöttél, mondd, hogy "A hátam mögül", és arra, hogy hová mész, mondd, hogy "Az orrom után".

Ma az utolsó is elindult  Almisretatból és lekapcsolta a villanyt.

Strand-La Playa

Vamos a la playa a legbutább szintipop sláger a 80-as évekből.

Vamos, vamos.

Gyerünk, gyerünk...Playa Las Arenas, Playa deCabanyal, Plya La Patacona. Hamisan dúdolva is kiváló kísérő lépcsőn lefelé ugrálóknak,  autók között kacsázóknak Almiseratból az egyórás tekeréshez.  Endorfinnövelő, mert a partonfekvés  igazi elfoglaltság, gyúrni kell rá. Elsőként ugye le kell menni, majd ha a megbeszélt helyen ottvannak a többiek,akkor kezdődhet a savazás. Az igazi vitriolos kvaterka  az expatok  gyönyszemeivel. Aztán meg ottvannak a percenként előbb felhangzó majd a fizikai tettlgességig is elmenő árusok: a gagyi party napszemüvegesek, a hennatatoosok, a kókuszszeletes, a sipítóhangú fantaárus, az 5 eurós masszázst és az egyéb kategóriába nem sorolható magukat ajánlók.  Szerencsére szezonon kívül vagyunk benne a  kitüntető sales figyelem középpontjában. Sok a vadász kevés a fóka.  Pedig vannak itt félmeztelenül edző sportolók,  más kihívásokat kereső monokinizők, német nyugdíjasok, angol diákok és unatkozó párok is.  Sőt a parton könyvtárak is vannak.

Ha belegondolok, hogy soha nem tekertem ki ebédidőben strandra (persze soha nem volt min. 2 órás ebédszünetem) de egy órát sem bringáztam még azért, hogy  Harasztin vagy Szentendrénél  egy sóderosnál táborozzak a lemenő napon. Miért nem nem tuodm, de valahogy nem vonzó ez az opció. Itt azzal vígasztalom magam hogy ezeket az elmaradt hiányosságaimat  kell belesűríteni a napokba.  A fürdőzés kultúra. Elvégre ezt hirdeti Budapest is. Nem szégyenkezem, hogy ittlétem alatt egyetlen múzeumba, kiállítóhelyre nem fizettem be magam. Viszont az ENSZ kulturális örökség részét képező élő városrészekben rendszeres látogató vagyok. Majdhogynem  előírásnak teszek eleget, amikor saját elégedettségem érdekében helyieknek  fizettem a kávét,a kólát, az  ebédet.

Heuréka, rámtör az AHA érzés, hogy talán  hosszantartó tengeri beteg is vagyok évek óta. A sót vagy a show-t? keresem,  amióta először  megtapasztaltam a tengervíz és a város erejét (TA,ISR).

Vajon tényleg a holdvonzás az éjszakai fürdőzések oka? Vagy ahogy a piacokon itt is az ár apály,dagályt mozgat a tenger meg embereket, mert igazi felhajtó erő van benne. Minden test súlya egyenlő az általa kiszorított víz súlyával tanítják már általánostól tanítják  Archimedes törvényét. de gyakorlatban csak hülye kémcsövekben mutogatják.Pedig Archimdes híres volt vízimádatáról, fürdőzéséről.

Egy tengerparti városnál mennyi a pancsikáló emberek által kiszorított víz súlya?  Mire elég és mire használható a fürdőzésnél felszabaduló kreatív erő? Jó vagy rossz? Igaz vagy hamis? A fény hiánya vagy többlete? Archimedes halálát a legenda szerint egy katona okozta,aki feldühítette a mestert  azzal, hogy a fütdőzése után  homokba rajzolt ábráit összetaposta. Ne zavard köreimet. Élni és élni hagyni.Kész.

Valanciának több köre van és a bürokrácia veszélyes köröket fut benne.  A város több korábbi önálló település és halászfalu egyesítésével lett infrastruktúrális, homokos, a costas guide illő tengerparti 3. legnépesebb város. Hogy ez a befektetést és túristacsalogató városbővítés mivel jár azt a helyiek tapasztalják meg a bőrükön igazán. Igazán misztikus kerületek a  Nazaret nevet viselő  kikötőváros és Cabanyal a halászfalu.  De Cabanyalt az ambíciózus városszervezés rombolja, alakítja  a bővülő város igényeihez.  Heves harcok mennek a gettósodó telkek alatt a helyiek és a műemlékvédelem, a kultúrális örökség  között.  

 

Valenciában 1997 óta mindenki más malomban őröl. Az önkormányzat rombolni és modernizálni akar úgy, hogy jóideje slammesíti az ittélők környezetét, tervszerű kifüstölésre játszva akadályozza komfortosítást ,széles utakkal szabdalja fel a korábbi halászfalú mikroközösségeit és bontja le a csodálatos , múltszázadban épült házakat. A helyi civil szervezetek pedig felvásárolnák megmentenék a csempékkel díszített kétszintes házakat látványos beruházások helyett megóvásra és újrahasznosításról gondoskodnának.  Cabanyal Valencia Porgy és Bess-e.   Nyomorúságos, se veled se nélküled szerelmi történet a helyi Catfish Row-kon,  akik lenyomorítva kecskefogaton indulnak el a halászfaluból a városba a remélt boldogságukért.

Az élhető város attól élhető, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, amitől élete elviselhetőtől a lehető legtöbb jó felé tud tendálni, mert adottak a lehetőségek. Mert nincs mindig nyár, nincs mindig karnevál. Évek óta tartó vita örököljük-e intelligenciánkat vagy tanuljuk azt. Mi határozza meg kik vagyunk, amit a sejtjeinkben hordozunk, vagy amit környezetünkből sikeresen adoptálunk? Elég-e egy életre az hogy anya szép volt, apa meg kőgazdag? A többeieket meg eldugjuk a látogatók elől. Ne zavarjátok köreimet.

Semmi sem tart örökké- hiába a Summertime, living is easy, örökségként ennyit megtanulni már nem haszontalanság.

Azemberek- La Gente

'zemberek a város arcai.

A város másmilyen annak, mindja Dasa Drndic, aki csak keresztülutazik rajta, anélkül, hogy belebonyolódna, és másmilyen annak, akit kilátástalanul megszállt. Másmilyen az a város, ahova először érkezel, mint az, amelyet visszavonhatatlanul elhagysz.

1 hónap alatt sok mindent lát az ember a városban, ha nyitott szemmel jár benne. Az első benyomás, ami jó Valenciában, hogy emberek benne élnek a városban. Az a jó, hogy kapcsolódásokra és találkozásokra van lehetőség. Mert itt tereket adnak hozzá.

A város a közösségeken alapul, aktivitsákon és artivistákon egyaránt.  A város az emberi  interakciók formája. Ahogy éljük az életünket úgy formáljuk a közösségünket. a közösségünket. Ha van kellő motíváció és spiritusz ez az interakció  nagyon  izgalmas tud lenni mindenki számára.

Valenciának többszázéves történelme van.  Van gyakorlata a megújulásban. Napjainkra  amikorra a  városok történelmében külön fejezet íródik, mert  mára a népesség 50%-a korábbi településeket elhagyva városlakóvá vált.  És a nemzetközi  helyzet csak  fokozódik 2050-re a világ lakosságának 80 %-a  várhatóan már városokban fog élni, elhagyva a mezőgazdaságra szakosodott településeket éa élwtmódot.  

Mit lehet ilyenkor tenni? Várjunk a csodára? Vagy harcolj vagy menekülj, szlogennel élve az evolúcióra szakosodottra hallgatunk. Menekülj előre. Okos telefonok korában a felelős vállalatok intelligens embereket foglalkoztatnak, gyorslefolyású érzelmi intelligencia növelőket szedetnek, olvasatnak  és spirituális lélektársakra vágynak, míg a teakonyhai sziahogyvagy kérdés után gyorsan elrohannak a válasz elől. Maga elől meg még a világ végére is elszaladna.

Azemberek nélkül pedig nincs város. Élhető város végképp nincs. Csak Juanok és Juaniták vannak és Diegok meg Pillarok vannak. Emberek vannak mindenütt. Grafitin hagynak jeleket, vagy  kávézókban üvöltenek mindegy is, mert  Azemberek itt így élik az életüket. Hál istennek a nyomorúságos építőipari  minőségnek lehetetlen a négy fal között élni sokáig. Ki kell menni utcára, parkba, tengerpartra.

Valencia simán felvállalja és  megmutatja arcait. Nem takargatja , szépséghibáit  , de fogyatékosságát sem: ONCE szervezet utcai árusok, akik lottószelvényeket és egyéb szerencsejátékok értékesítésítenek. Az öregek nem bújnak maguktól sufniba, nem tervezik öregotthonokba élve saját eltemetésüket, hanem felöltöznek és kiülnek a parkba vagy ha nem tudnak jönni-menni, akkor tologatják. Teljes éltet élnek a teraszokon és a parkokban.  Ugyanúgy, isznak, esznek, flörtölnek, mint a tinédzserek.  Bár a nyugdíjkorhatár már itt is magas, a visszavonultak is bejárnak a kollégákhoz, találkoznak heti kerekasztalok mellett az önkéntes munkáik alatt szervezett programokon.

Azt mondják a tanulás olyan város, amelyikben az egyik tartópillér a memória, a másik a megértés. Te is más vagy te sem vagy más! A tolószékes családtag olyan természetes, mint maga az élet. Kinek előbb kinek utóbb kijár a hiánypótlás a fenti vagy lenti négykerékhez. Ha a nagyszülők tologatják az újszülött unokákat, akkor  az lesz a természetes, hogy előbb utóbb az  unokák is zokszó nélkül sétálnak a tolószékbe kényszerült szülőkkel, nagyikkal a parkban vagy esznek sütit a haverokkal. Na jó vannak, akik bevándorlókat alkalmaznak teljes ellátással.   De ez sem  ciki, nem szégyen, ha így tudnak a rászorilókon segíteni.

Persze Valencianak nincs ki  minden kereke, de ezért dolgozik rajta:  minden járdaszegély, átjáró, feljáró , aluljáró kerekesek ( gördeszka, bringa, babakocsi, hendikepes)  számára is megközelíthető, használható. Szeretnék ilyen városban öregasszony lenni. Ha nem lesz tengerre néző panorámás pecom inassal, akkor majd a szociális munkások közösségi kocsival tolnak be a parkba, piknikhez terítenek asztalt és dobókockáznak azokkal, akik tudnak,  a pálmafa  árnyéka alatt.

Valenciában gyereknek is jó lenni szerintem. Tinédzsernek nem tudom, az biztos  mindenhol béna dolog , és lázadni  egyenruhában is lehet.

Almodorárnak is igaza van. Itt jó nőnek lenni. Nem azért, mert a spanyol nők rondák. Nem , nem, nem . Hanem azért, mert emberiek. És ezzel együtt tudnak élni, ahogy a testükkel is. Nem láttam arcsebészeti hirdetéseket , sem plasztikarcok tömegét, ahogy Olaszországban. Nem hirdetik a gyúrunk popsira, töltsd fel az ajkadat szlogeneket.  Kicsik, szélesek, gizdák vagy  husik nem rejtegetik farmerba, kinyúlt pólókba magukat, hanem nagyon cuki ruhákba és stólákba burkolóznak és szép cipőket választanak hozzá. Nem hiába az olasz velencei hatás kifinomult vonalvezetés mellett terveznek ruhákat.  Persze itt is biztos valaki unja a másk valakit, ezért a lányok asszonyok ha nem  éppen nem a strandon barnulnak, a teljes idegösszeomlás helyett vagy alatt, akkor kedv fokozóként  itt is shoppingolnak. Sokat.

Női szemmel persze pasinak is jó lenni. Igényes Zara külső mögött is ápolt test feszül. A Túria adta zsírégető és izomfejlesztő lehetőségek ingyen vannak, csak elhatározás kérdése ki használja ki. Azt mondják az itteni férfiak, hogy  a férfi a család feje, a nő meg a legfontosabb. Vicces volt ezt hallani, de az biztos, hogy vannak pasis programok, vannak női programok és vannak családi programok, még szerencse , hogy szeretik a focit-is.

Persze Carrie Bradshaw szerint, egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad. De nem járhatsz folyton szkafanderben.Egy boldog zarándok szerint az élet értelmét a kapcsolatok mélysége adja, a városét meg a benne élő emberek tükrözik vissza.

Piac-Le Mercado

 

Piacokról élünk. Ortodox tézis.
 

 
 
 A társadalomtudósok (az angol tudósok naná kivételek)  mára már –már ezoteriába hajló túlpszichológizált mixelt elemzésekkel rukkolnak elő, mert ez a menő. Értsd eladható. Ők azok, akik szívesen dolgoznak minden más szakterület, mint például a biológusok, filozófusok, fizikusok és a közgazdászok által használt szakszavaival is. Nap, mint nap az adok-kapok, kereslet kínálat alapján működik a társadalom piacán  még  Valenciaban is.

A közgazdászok naaagyoon racionálisak. Mindenesetre emberek, és ezt néha szeretik elfelejteni.  Mi van akkor, ha irracionálisan többet fektetek be valamibe, vagy valakibe, mint az visszaad? Mit mond a biológus? Meghalsz. A közgazdász? Buktad. Pszichológus: lépj tovább. A fizikusok szerint semmi nem vész el csak átalakul. Az ezoterikusok szerint az univerzum majd visszaadja, valaki mástól visszakapod. Chuck Norris nem hisz a varázslatokban, elveszi, ha megunja hogy elszámolt végtelenig kétszer,de  még mindig lebegtetés van. De mennyi!

Ízlésről és piacokról nem vitatkozunk,  hűségesek maradunk , néha tiltakozunk és ha végleg elszakadt a cérna  kivonulunk.

Egy racionális városlátogató végigpörgeti a GPS koordinátákra lebontott touristguidokat, okosan letölti a nyitva tartási időket és okos telefonjával  elindul a piacokra megnézni, hogy mit mennyiért nyomnak a mérlegre a pergőnyelvű kofák így szeptember végén. A kíváncsiak Mercado Central, Ruzafa környékére, Cabanyára vagy a lompiacok egyikére. Majd szembesül vele, hogy a jóléti társadalom nem átverő showt dob piacra. Hűtőpultok vannak a tárolásra, plexik vannak a nézelődök és kesztyűk a tapi ellen. Nincs rohadó zöldség szag, kifolyt vér sem maszatol. A tisztaság mellett azért a számaladás itt sem dívik.

Egy nem racionális városlátogató butatelefonnal nyomja, lekési a nyitvatartási időt és jobb híján  beül egy árnyékos   kocsmába. Rendel és bambul a bezárt kapukra. Hogyan is van itt az adok- kapok? Nézi az asztalokat ki mit eszik-iszik, és nézi a szintén már bezárt Selyempiac épületéről lógó szobrokat és megkíván egy újabb italt: olyat amit a másik asztalon  isznak. Keressük a kapcsolódási pontokat!

Culo veo culo quiero?  kérdezi a pincérnő.  

Mi van?! megismétli. Azt mondja a gyerekek mondják ezt, amikor elirigylik a másikét. Utánozás majom szokás? Hát igen új országban, idegen nyelvi környezetben felnőtt fejjel  olyan, mint egy 5 éves gyereknek lenni.  Tanulod kiejteni  a szavakat, ízlelni az új ízeket, hozzákapcsolni az új érzéseket. Utánozol, mert Rómában, mint a rómaiak,  Valenciában pedig, mint a valenciaiak.
 

A kreatív gondolkodást tanítók szerint túl felnőttek vagyunk. Tele vagyunk múltból hozott szabályokkal, korlátokkal, sérelemmel. Szerintük az igazi ötletek akkor születnek, ha vissza tudunk találni gyermeki önmagunkhoz, a játszó gyermekhez. A testi lelki önfelfedezés öröméhez. Hogy  tudjuk mink van. Persze fontos szabály, hogy kommunikáljuk is le. Legyen látható a kérés ezért mutassunk valamit magunkból pl.  mosolyogjunk vagy vicsorogjunk ! Lényeg legyen ajánlatunk.

Láttam a segget, kérem a segget-szó szerint a helyi mondat. Tiszta beszéd, semmi cizellált lacafasza, mégis belepirul, akinek felnőtt fejjel mondják. Kinőtt már ebből, bocs. Racionálisan tudom mit mondok. Nyilvánvaló, hogy túllépem  a határt ha  ezt a kifejeztést használom. Ez már egy másik szint, másik (nem pici piaci) szereplőkkel. nagyon felnőttek vagyunk, komoly mint a vakbélgyulladás.

Nem racionlisan viszont, aki nem tud mit  kezdeni magával    a (hús)piacon az is alternatíva, mert pl. mehet vissza a balettba ugrálni.

A bezárt csarnok és az emberi kapcsolatok piacán mindeki látja az előtte felvonuló lehetőségeket, de öntudatosan, szégyenlősen  nem mindegyiket kéri. Nem vevő rá. Pedig egyszerűen csak utánozni kellene, mint a divatot, mert ez is egy lehetőség lehet.

Új nap, új piac, kedvezőbb nyitva tartás.

Ennyi.