Futball-El Fútbol

Valencia szereti a focit.

Sokat köszönhet neki. Spanyolország már nem csak  a bikaviadalok és bikafuttatások országa. Gasztronómiai, spirituális, party kalandorok és zarándokok látogatnak az ország különböző pontjaira  futballrajongókkal együtt. 1 meccs 1 citybreak. Barcelona, Madrid, Valencia nem csak a flamengo és a salsa klubbok világa többé. A polgárháború és a világháború után nem hiányzik már senkinek a mindent betöltő vérszag. Az Washington Irving és Hemingwaytől idejéből örökölt könyvtárszagú  élmények után kutakodni igazán  elavult kulturális sznobság. Lehet,de nem menö.

A perverz borzongás iránti vágy zarándokhelye a Xativan (pályaudvar mellett) legjobban megközelíthető  téren (országos érdeklődésű és népszerű program volt valaha)  felhúzott, Colosseumra hajadzó vöröstéglás futtató, a  Museo Taurino . Már   nem rendeznek viadalokat a városban ősszel, hiszen a menők dél-amerikai turnén vannak,  csak tavasszal térnek ide vissza az igazi hősök. Addig is molinos matadorok és viaszbábuk népesítik be a turisták által felkeresett kegyes helyet. De nincs csalódás, mert bika lévén amúgy is bika párti vagyok. A gyönyörű matadorokat meghagyom  Almodovarnak .  S mivel   a spanyolok maguk is megosztódnak ebben a kérdésben. 60 % ellenzi, de elfogadja,  az állatvédők meg keményen  protestálnak ellene. Én  elfogadom. Elfogadom, hogy a világon van rókavadászat, a kutya, kakas, sólyom és kígyó viadalok, hogy  ezek  is  a kulturális örökség részei, mint ahogy a disznóvágás és a libatömés is.

Az  országban a tesztoszteron nem tűnt el csak átalakult.  A vörös föld, az égető nap vörös és sárga színei a nemzeti identitás színei a futball mezen is. Vonzó ajánlat annak, aki szereti a focit, mert a futball szabályai nagyon egyszerűek: ha mozog rúgj bele, ha nem mozog addig rúgjad amíg mozogni nem kezd. Ha Madrid, Barcelona felváltva verseng  az első helyért, Valencia marad a biztos 3. helyen. Biztos  dobogós,  mint lakótársunk a tangóban.

A valenciaiak szeretik a focit.

Az iskolaudvarok, az utcák, a Turia tele van futballpályákkal és labdát dobókkal, görgetőkkel.  Szülők várják a pálya sarkában a lurkókat sütivel, frissítőkkel az edzőkkel együtt. Ők  addig csak elcsacsognak az árnyékban. Tömegsport és élsport együtt jár. Hobbijuk, karrierjük , akárcsak a pálmafa, szülői támogatás, edzői és rajongói felügyelet terhe alatt nő. Szinte mindenki ért hozzá.  Mert ez (is) egy kaland, jó elleni benne.

Szeretem látni, hogy   a városi csapat iránti rajongás lokálpatrióta kötelesség és családi hagyomány együtt. Felkerekedni szombatonként, támogatni a Valencia csapatát éves bérlet vásárlásával (chipes beléptető rendszeren keresztül regisztrált , nem VIP  tagok részére éves bérlet min 260 euró-tól , jegy meccsenként  16 eurotól)   pólók vásárlásával és szotyiköpködéssel szintén igazi valenicaira vall. Papírpoharas üdítő/sör+nachos kombo 3,50 -ért igazán megfizethető móka. Tessék, sűríts bele mindent!

A profi játékosok azért itt is megtanulták a kis pénz kis foci elvet. A nem rangadós mérkőzésből több telik el lábápolással és földön fetrengéssel mint játékkal.  22 férfi látványos drámája ellenére a B közép nem adja fel hájpot, a védelem a helyén van, de igazán nagy események nincsenek. Támadás sincs. Lehet, hogy dilettáns kérdés, de miért nincs olyan, hogy verekedés közben  látványos  futballmeccs törjön ki?

S mert a  Mestalla-ban  végre ki/beszorították a B közepet és rend, fegyelem van. Pfujjog, köpköd, csapkod, dobál, hülyéz, de támogat, tapsol, ölel ha gól van. A családi hagyomány folytatódik, nemcsak apáról fiúra. Nők , egyedülálló anyák is kiviszik a gyerekeket a stadionba. Mégha a nagykönyvekben megírt fiesta el is maradt a mérkőzés után, akkor is jó látni,  hogy  itt pályán kívül  is keresik  a kapcsolatokat.