2013. szeptember 18., szerda

Iskola-La Escuela

 
 


 
Tetszett ez a betonra festett sárga kép az útszélén. Iskola, évforduló vagy valami ilyesmi majd a lakásban kitörpölöm addig is fotó. Mivel a google se veled se nélküled barátom lett az elmúlt időben, bátran  pötyögtem be mit is mond a hogyishívják a színes falon és ki is ez a  Max Aub, akiről végül iskolát neveztek el és a városi újság híre alapján csúnyán elbántak. A nevezett úriember vandalizmus célpontjává vált, a portréjára az alábbi grafitit nyomták "Az ilyen az iskolákban kezdődik Spanyolország megsemmisítése" “En colegios como este comienza la destrucción de España”. A vandál grafitiért cserébe az állami iskola vezetősége a diákokkal és a szülői munkaközösségsztrájkot hirdetetett az intoleranciára figyelmeztetés és a grafitik felszámolása érdekében. Úgy tűnik a kommunizmus szelleme spanyol honban sem nyughat, Max Aub a megosztó ember, pedig már 41 éve nem él.
Utóélete egy iskolapélda lehet arról, hogy milyen hely az, ahol a FAL-on  állami iskola gondolkodik együtt tanárokkal, szülőkkel, diákokkal. Fallal szemben halad a korral és néha lázít a közöny ellen.

Max Aubot Spanyolországban a köztársasági szocialista eszmék iránti elköteleződése miatt száműzték az ötvenes években és egészen 1969-ig tiltólistán volt politikai gondolkodása és avantgard irodalmi tevékenysége miatt. A spanyol nyelvterületekről összegyűjtött  infókból eléggé termékenynek tűnik  irodalmi munkássága. Sajnos nem olvastam el egyetlen írását sem, sem eredetiben , sem fordítva,  de angol nyelvű életrajza alapján igazán aktív életet élt.
Édesapja Bajorországban született német zsidó családban, édesanyja francia származású  német zsidó családból származott.  Ezzel a családi és nyelvi kötelékkel indult neki az életnek 1903-ban. A család bejárta Spanyolországot , az apja dolgozott Sevilla-ba, de a  családi csőd után hamar továbbálltak.  Az életrajzírói szerint a  gyakori utazások miatt  darabjai a mindig valaki hiányzik érzést próbálják felszínre hozni. Élt Franciaországban,  1914-ben költöztek Valencia-ba , ahonnan a család az I. világháború után a német állampolgárságuk miatt már nem térhetett vissza Franciaországba. 
Max apja 1916-ban spanyol állampolgárságot kért a maga és családja számára és ezzel a lendülettel megtagadja a német gyökereit és a német nyelvet is. Szerencsére a fiatal Max viszonylag könnyen elsajátítja a kasztíliai  nyelvet, családi barátok révén részese a valenciai felsőbb osztályban élő családok részére biztosított képzéseknek. 1917-től már katalán, francia és belga magazinokba ír.  1928-ban csatlakozott a Spanyol Szocialista Munkáspárthoz.
Amikor a polgárháború  elkezdődött (lsd még Capa, Hemingway) Madridban, akkor Valenciaban már  neves értelmiségi társulatot vezet,  The Owl néven.  1937-ben Picasso részére adott megrendelést a Guernica elkészítésére és annak munkálatait irányította, hogy ezzel képviselje országát a párizsi Expon. 1939 januárjában száműzetésbe menekült Franciaországba és Párizsban telepedett le, 1940 áprilisban elítélték, mint kommunista, letartóztatták és internálták a Vernet internáló táborba. Marseille-be száműzik, de meg 1941 -ben újra letartóztatták és kitoloncolták Algériába. 1942-ben elhagyja  Djelfa-i koncentrációs tábort és Casablanca-n keresztül  Mexikó-ba megy, ott él egész haláláig.  Nem tudott visszatérni Európába.  2001-ben összes művét munkásságának tiszteegve  megjelentette a  Valencia Könyvtár.
A falon lévő szöveget végül elég bénán fordította a google „Sajnálom, hogy nem lehetek veletek. De higgyétek el, ha azt mondom, én vagyok a szív", de a lényeg benne van.
 
 
 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése