'zemberek a város arcai.
A város másmilyen annak, mindja Dasa Drndic, aki csak
keresztülutazik rajta, anélkül, hogy belebonyolódna, és másmilyen annak, akit
kilátástalanul megszállt. Másmilyen az a város, ahova először érkezel, mint az,
amelyet visszavonhatatlanul elhagysz.
1 hónap alatt sok mindent
lát az ember a városban, ha nyitott szemmel jár benne. Az első benyomás, ami jó
Valenciában, hogy emberek benne élnek a
városban. Az a jó, hogy kapcsolódásokra és találkozásokra van lehetőség. Mert itt
tereket adnak hozzá.
A város a
közösségeken alapul, aktivitsákon és artivistákon egyaránt. A város az emberi interakciók
formája. Ahogy éljük az életünket úgy formáljuk a közösségünket. a közösségünket.
Ha van kellő motíváció és spiritusz ez
az interakció nagyon izgalmas tud lenni mindenki számára.
Valenciának többszázéves történelme van. Van gyakorlata a
megújulásban. Napjainkra amikorra a városok történelmében külön fejezet íródik, mert mára a népesség 50%-a korábbi településeket elhagyva városlakóvá vált. És a nemzetközi helyzet csak fokozódik 2050-re a világ lakosságának 80 %-a várhatóan már városokban fog élni, elhagyva a
mezőgazdaságra szakosodott településeket éa élwtmódot.
Mit lehet ilyenkor tenni? Várjunk a csodára? Vagy harcolj vagy
menekülj, szlogennel élve az evolúcióra szakosodottra hallgatunk. Menekülj előre. Okos telefonok
korában a felelős vállalatok intelligens embereket foglalkoztatnak, gyorslefolyású
érzelmi intelligencia növelőket szedetnek, olvasatnak és spirituális lélektársakra vágynak, míg a teakonyhai sziahogyvagy
kérdés után gyorsan elrohannak a válasz elől. Maga elől meg még a világ végére is elszaladna.
Azemberek nélkül pedig nincs város. Élhető város végképp nincs. Csak Juanok és Juaniták vannak és Diegok meg
Pillarok vannak. Emberek vannak mindenütt. Grafitin hagynak jeleket, vagy kávézókban üvöltenek mindegy is, mert Azemberek itt így élik az életüket. Hál
istennek a nyomorúságos építőipari minőségnek lehetetlen a négy fal között élni
sokáig. Ki kell menni utcára, parkba, tengerpartra.
Valencia
simán felvállalja és megmutatja arcait.
Nem takargatja , szépséghibáit , de
fogyatékosságát sem: ONCE szervezet utcai árusok, akik lottószelvényeket és egyéb szerencsejátékok
értékesítésítenek. Az öregek nem bújnak maguktól sufniba, nem tervezik
öregotthonokba élve saját eltemetésüket, hanem felöltöznek és kiülnek a parkba
vagy ha nem tudnak jönni-menni, akkor tologatják. Teljes éltet élnek a
teraszokon és a parkokban. Ugyanúgy,
isznak, esznek, flörtölnek, mint a tinédzserek. Bár a nyugdíjkorhatár már itt is magas, a
visszavonultak is bejárnak a kollégákhoz, találkoznak heti kerekasztalok
mellett az önkéntes munkáik alatt szervezett programokon.
Azt mondják a tanulás olyan város, amelyikben az egyik
tartópillér a memória, a másik a megértés. Te is más vagy te sem vagy más! A tolószékes családtag olyan természetes, mint maga az élet. Kinek előbb kinek utóbb kijár a hiánypótlás a fenti vagy lenti
négykerékhez. Ha a nagyszülők tologatják az újszülött unokákat, akkor az lesz a természetes, hogy előbb utóbb az unokák is zokszó nélkül sétálnak a tolószékbe
kényszerült szülőkkel, nagyikkal a parkban vagy esznek sütit a haverokkal. Na jó vannak, akik bevándorlókat alkalmaznak
teljes ellátással. De ez sem ciki, nem szégyen, ha így tudnak a rászorilókon segíteni.
Persze Valencianak nincs ki minden kereke, de ezért
dolgozik rajta: minden járdaszegély,
átjáró, feljáró , aluljáró kerekesek ( gördeszka, bringa, babakocsi, hendikepes)
számára is megközelíthető, használható.
Szeretnék ilyen városban öregasszony lenni. Ha nem lesz tengerre néző panorámás
pecom inassal, akkor majd a szociális munkások közösségi kocsival tolnak be a
parkba, piknikhez terítenek asztalt és dobókockáznak azokkal, akik tudnak, a pálmafa
árnyéka alatt.
Valenciában gyereknek is jó lenni szerintem. Tinédzsernek
nem tudom, az biztos mindenhol béna
dolog , és lázadni egyenruhában is lehet.
Almodorárnak is igaza van. Itt jó nőnek lenni. Nem azért, mert
a spanyol nők rondák. Nem , nem, nem . Hanem azért, mert emberiek. És ezzel
együtt tudnak élni, ahogy a testükkel is. Nem láttam arcsebészeti hirdetéseket
, sem plasztikarcok tömegét, ahogy Olaszországban. Nem hirdetik a gyúrunk
popsira, töltsd fel az ajkadat szlogeneket. Kicsik, szélesek, gizdák vagy husik nem rejtegetik farmerba, kinyúlt
pólókba magukat, hanem nagyon cuki ruhákba és stólákba burkolóznak és szép
cipőket választanak hozzá. Nem hiába az olasz velencei hatás kifinomult vonalvezetés
mellett terveznek ruhákat. Persze itt is biztos valaki unja a másk valakit, ezért a lányok asszonyok ha nem éppen nem a strandon barnulnak, a teljes
idegösszeomlás helyett vagy alatt, akkor kedv fokozóként itt is shoppingolnak.
Sokat.
Női szemmel persze pasinak is jó lenni. Igényes Zara külső
mögött is ápolt test feszül. A Túria adta zsírégető és izomfejlesztő lehetőségek
ingyen vannak, csak elhatározás kérdése ki használja ki. Azt mondják az itteni
férfiak, hogy a férfi a család feje, a
nő meg a legfontosabb. Vicces volt ezt hallani, de az biztos, hogy vannak pasis
programok, vannak női programok és vannak családi programok, még szerencse ,
hogy szeretik a focit-is.
Persze Carrie Bradshaw szerint, egy szakítás után bizonyos
utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi
aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz,
mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad. De nem járhatsz folyton
szkafanderben.Egy boldog zarándok szerint az élet értelmét a kapcsolatok
mélysége adja, a városét meg a benne élő emberek tükrözik vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése