Strand-La Playa

Vamos a la playa a legbutább szintipop sláger a 80-as évekből.

Vamos, vamos.

Gyerünk, gyerünk...Playa Las Arenas, Playa deCabanyal, Plya La Patacona. Hamisan dúdolva is kiváló kísérő lépcsőn lefelé ugrálóknak,  autók között kacsázóknak Almiseratból az egyórás tekeréshez.  Endorfinnövelő, mert a partonfekvés  igazi elfoglaltság, gyúrni kell rá. Elsőként ugye le kell menni, majd ha a megbeszélt helyen ottvannak a többiek,akkor kezdődhet a savazás. Az igazi vitriolos kvaterka  az expatok  gyönyszemeivel. Aztán meg ottvannak a percenként előbb felhangzó majd a fizikai tettlgességig is elmenő árusok: a gagyi party napszemüvegesek, a hennatatoosok, a kókuszszeletes, a sipítóhangú fantaárus, az 5 eurós masszázst és az egyéb kategóriába nem sorolható magukat ajánlók.  Szerencsére szezonon kívül vagyunk benne a  kitüntető sales figyelem középpontjában. Sok a vadász kevés a fóka.  Pedig vannak itt félmeztelenül edző sportolók,  más kihívásokat kereső monokinizők, német nyugdíjasok, angol diákok és unatkozó párok is.  Sőt a parton könyvtárak is vannak.

Ha belegondolok, hogy soha nem tekertem ki ebédidőben strandra (persze soha nem volt min. 2 órás ebédszünetem) de egy órát sem bringáztam még azért, hogy  Harasztin vagy Szentendrénél  egy sóderosnál táborozzak a lemenő napon. Miért nem nem tuodm, de valahogy nem vonzó ez az opció. Itt azzal vígasztalom magam hogy ezeket az elmaradt hiányosságaimat  kell belesűríteni a napokba.  A fürdőzés kultúra. Elvégre ezt hirdeti Budapest is. Nem szégyenkezem, hogy ittlétem alatt egyetlen múzeumba, kiállítóhelyre nem fizettem be magam. Viszont az ENSZ kulturális örökség részét képező élő városrészekben rendszeres látogató vagyok. Majdhogynem  előírásnak teszek eleget, amikor saját elégedettségem érdekében helyieknek  fizettem a kávét,a kólát, az  ebédet.

Heuréka, rámtör az AHA érzés, hogy talán  hosszantartó tengeri beteg is vagyok évek óta. A sót vagy a show-t? keresem,  amióta először  megtapasztaltam a tengervíz és a város erejét (TA,ISR).

Vajon tényleg a holdvonzás az éjszakai fürdőzések oka? Vagy ahogy a piacokon itt is az ár apály,dagályt mozgat a tenger meg embereket, mert igazi felhajtó erő van benne. Minden test súlya egyenlő az általa kiszorított víz súlyával tanítják már általánostól tanítják  Archimedes törvényét. de gyakorlatban csak hülye kémcsövekben mutogatják.Pedig Archimdes híres volt vízimádatáról, fürdőzéséről.

Egy tengerparti városnál mennyi a pancsikáló emberek által kiszorított víz súlya?  Mire elég és mire használható a fürdőzésnél felszabaduló kreatív erő? Jó vagy rossz? Igaz vagy hamis? A fény hiánya vagy többlete? Archimedes halálát a legenda szerint egy katona okozta,aki feldühítette a mestert  azzal, hogy a fütdőzése után  homokba rajzolt ábráit összetaposta. Ne zavard köreimet. Élni és élni hagyni.Kész.

Valanciának több köre van és a bürokrácia veszélyes köröket fut benne.  A város több korábbi önálló település és halászfalu egyesítésével lett infrastruktúrális, homokos, a costas guide illő tengerparti 3. legnépesebb város. Hogy ez a befektetést és túristacsalogató városbővítés mivel jár azt a helyiek tapasztalják meg a bőrükön igazán. Igazán misztikus kerületek a  Nazaret nevet viselő  kikötőváros és Cabanyal a halászfalu.  De Cabanyalt az ambíciózus városszervezés rombolja, alakítja  a bővülő város igényeihez.  Heves harcok mennek a gettósodó telkek alatt a helyiek és a műemlékvédelem, a kultúrális örökség  között.  

 

Valenciában 1997 óta mindenki más malomban őröl. Az önkormányzat rombolni és modernizálni akar úgy, hogy jóideje slammesíti az ittélők környezetét, tervszerű kifüstölésre játszva akadályozza komfortosítást ,széles utakkal szabdalja fel a korábbi halászfalú mikroközösségeit és bontja le a csodálatos , múltszázadban épült házakat. A helyi civil szervezetek pedig felvásárolnák megmentenék a csempékkel díszített kétszintes házakat látványos beruházások helyett megóvásra és újrahasznosításról gondoskodnának.  Cabanyal Valencia Porgy és Bess-e.   Nyomorúságos, se veled se nélküled szerelmi történet a helyi Catfish Row-kon,  akik lenyomorítva kecskefogaton indulnak el a halászfaluból a városba a remélt boldogságukért.

Az élhető város attól élhető, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, amitől élete elviselhetőtől a lehető legtöbb jó felé tud tendálni, mert adottak a lehetőségek. Mert nincs mindig nyár, nincs mindig karnevál. Évek óta tartó vita örököljük-e intelligenciánkat vagy tanuljuk azt. Mi határozza meg kik vagyunk, amit a sejtjeinkben hordozunk, vagy amit környezetünkből sikeresen adoptálunk? Elég-e egy életre az hogy anya szép volt, apa meg kőgazdag? A többeieket meg eldugjuk a látogatók elől. Ne zavarjátok köreimet.

Semmi sem tart örökké- hiába a Summertime, living is easy, örökségként ennyit megtanulni már nem haszontalanság.