Ha van érkezési oldal , akkor van indulási is.
Ha az ember egyszer megérkezik egy idegen országba, ismeretlen városba, nem megfelelő ruhatárral, nem megfelelő
nyelvtudással, kimondottan bátortábor feeling. S mert azért vannak a jóbarátok…
szépen
lassan minden kaland lesz, egy tematikus, történetekkel teli kalandpark... G.B Shaw azt mondta, hogy “Én nem hiszek a körülmények hatalmában.
Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a
megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat.” Hiszem én is
és pontosan ezért igyekszünk a kalandparkot lassan,
de biztosan benépesíteni. 
Az utcák, a parkok, a strand és a kedvenc hely is arcokkal lesz
teli. Ismerős a helyi zöldséges, a sarki cukrász, az emigráns pilates tanár. Más lesz a mosolyuk, más a köszöntésük egy hónap után,
más a búcsúzkodás során. Valencia
Földközi tenger partján fekszik.
A Földközi tenger utak összessége: nagy a jövés menés. Átutazókkal teli.
Négyen jöttünk, négy hétre, négy szobába. Kilátásokkal vagy
anélkül. Mindannyian többek
lettünk, és így többed magunkkal megyünk tovább. Connecting people. Együtt éltünk Almiseratban, ahol egy
volt a postai címünk , egy a wifi kódunk. Mit viszel magaddal? Túlsúlyos vagy? Azt mondják, ahol becsukódik egy ajtó máshol kinyílik egy
ablak. Mi jön veled, ami a következő ablakon át befér? Minden utazás egy másik utazást rejt magában. Az elágazás, amelynél kettéválik az út, az elfelejtett irány.
Hát tessék : Valencia nem Párizs, nem New York vagy Hong-Kong. Valenciáról nem írtak regényt, musicelt, nem lett kalandfilm helyszín-pedig
lehetne. Minden adottsága megvan hozzá. Büszekség, széptevés, csalárdság, korrupció. Mégsem szorongó. Nem.
Valencia kicsit London, Sydney vagy Berlin akar lenni. Nem
repülőgépről nézhető város, hanem brandesített, élhető város akar lenni. Mert az
élhető városoké a jövő. Az utcán
reggeliző városoké, a parkokban sportoló városoké, az öregedő, de tovaguruló
városoké. Olyan városoké , amelyik mernek nagy levegőt venni és magukhoz engedni a
fiatalokat, akiket azért nem is enged el. Erasmus –szal vagy
fapadossal mindegy is neki, de maradjanak, jó közel. Így halad a korral. Felnőtt
fejjel up-startkodó, vintage üzletekeben
viruló, önálló vállalkozókban, hipszterkedő focirajongókkal. A Cafe
del Mare és a pocakos pincér-Dj-k ideje lejárt.
Valenciában minden benne van. Homok, pálmafák, tenger. Édes, rothadó kálvária. Citromos vakációs szertartások hisztikkel, amikor el kell hagyni a vizet a földért. Amikor ki kell szállni a habokról a földre és újra kelletlenül nehéznek
kell lenni. Hiába már a só és a száraz bőr. Egyszer hazaérünk beállunk a
zuhany alá, fénylőn puha bőrrel és engedelmes hajfürtökkel lépünk ki alóla., kirázzuk a homokot a cipőből és tudjuk
az igazságot ’Az óceánokon túl nincs arany város’. Felállunk és csomagolunk.
Ha megkérdezik, honnét jöttél, mondd, hogy
"A hátam mögül", és arra, hogy hová mész, mondd, hogy "Az orrom
után".
Ma az utolsó is elindult Almisretatból és lekapcsolta a villanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése